Ha a kapcsolatokban megvalósulna az, hogy a felek megbeszélik a problémáikat egymással és törekednének azok megoldására, akkor szeretetteljesebb légkör venné körül a benne élőket. Gondoljatok bele, ha minden párkapcsolatban, barátságban, családban teljesülnének ezek a feltételek, akkor mennyivel szebb világban élnénk?

Hány meg hány olyan megállapítást hallunk, hogy a nőnek a konyhában a helye, ne menjen el dolgozni, maradjon otthon? Ezek a kijelentések mindig is mélységesen felháborítottak. Nem gondolom, hogy a nőknek kizárólag a konyhában a helyük és a világi dolgokkal egyáltalán ne foglalkozzanak, maradjanak ki a történésekből. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a feladatuk az, hogy megteremtsék otthon a békét a biztonságot, hogy ezt hogyan érik el, az már az ő dolguk. Ezt nem feltétlenül a napi főzéssel, takarítással, suvickolással, lehet csak elérni, családonként más és más lehet a receptje a harmónia megteremtésének.

El tudom képzelni azt, hogy egy nő sikeres a munkájában, szereti amit csinál, de ettől még otthon is rendben van minden. Nem kell mindig mindennek ragyognia, de egymásra igenis figyelni kell. Ez a legfontosabb.

Kommunikálni, kibeszélni a problémákat és az örömöket is. Törekedni arra, hogy béke és szeretet lengje körül a családot.

Azért szokták unalomig ismételni a konyha és otthonmaradás példát, mert ez a dolog jut eszébe mindenkinek először a rendről, harmóniáról. Azt gondoljuk, ha rend van körülöttük, akkor rend lesz a lelkükben is. Ebben van némi igazság, de a lelki dolgok sokkal fontosabbak és lehet akármilyen tisztaság, ha kiabálás, megnemértettség, vesz minket körül.

 Egy férfiismerősömtől hallottam nemrég, hogy ő sosem becsülte az új függönyöket, terítőket, nem értette, hogy erre miért van szükség, neki elég egy üres asztal székekkel, meleg étel, tisztaság. Most válik. A válási procedúra alatt jött rá, hogy bizony ezek a számára észrevétlen apróságok melegséggel töltötték meg a lakást, otthonná változtatták azt. Ezek a csip-csup dolgok jobbá tették a napját észrevétlenül is. Bevallotta, hogy egész nap jobban érezte magát és jobban teljesített a munkahelyén is, jobban viselte a külvilág kuszaságát, mert tudta, ha hazaér valami melegség, valami otthonérzés várja majd. Ő láthatatlan női praktikáknak nevezte ezt, így utólag és beismerte, hogy nem becsülte eléggé ezeket, amíg még benne élt a házasságban.

Férfiak, ti észreveszitek ezeket otthon? Tesztek megjegyzéseket, ha például egy új terítőt láttok az asztalon? És ti hölgyek, megcirógatjátok párotok arcát ha hazaérkezik, vagy inkább a koszos cipője miatt pöröltök vele?