Amikor a barátaid, vagy távoli rokonaid meglátogatnak akkor mit teszel? Gondolom ilyenkor napokig takarítasz, tervezgeted a menüt, megkérdezed többször is hogy mit szeretnek, nagybevásárolsz, friss virágot teszel az asztalra, megterítesz a legszebb étkészleteddel, az asztalterítő is gyönyörű na meg te is, mert szépen felöltözöl és kicsinosítod magad.

Na és mit teszel ha a szüleid jönnek hozzád? Nekik a lábosból is jó, a maradék ,ami éppen otthon volt? Kócosan, elcsigázottan nyitsz ajtót pizsamában?

Miért fontosabb pár ember, akit évente látsz csak, mint a szüleid? Miért kapnak ők többet, mint azok akik több évet szántak rád az életükből?

Egyszer egy tanfolyamon az előadó megkérdezte tőlünk, hogy miért nem vagyunk önmagunk (persze senki nem válaszolt). Aztán megkérdezte azt is, hogy miért érdekel minket annyira mások véleménye? Miért foglalkozunk annyit azzal ,hogy mit szólnak a szomszédok, a távoli ismerősök, na meg a barátok?  Aztán felállított egy önként jelentkezőt és megkérdezte tőle, hogy hány ismerőse van, aki adna neki ötmillió forintot ha bajban lenne? Ok az sok? akkor hányan adnának neki egy milliót? Na ugye hogy senki? Akkor meg mit érdekli őt, hogy mit szólnak?

Én azért kiegészíteném ezt azzal ,hogy nem muszáj a pénzben nézni a segítséget. Gondolkozz el azon, hogy hány ember segítene neked, ha bajba kerülnél? Nem sok ugye? Aki mondjuk gondozna ha lebetegednél, aki ápolna hosszú távon? Na ugye

Az egész bejegyzéssel tulajdonképpen csak annyit akartam mondani, hogy bánj rendese na szüleiddel. Értékeld ha meglátogatnak, add neki a legfinomabb falatokat és beszélj velük tisztelettel. Elhiszem hogy nem mindig kifogástalan a kapcsolatotok. Na de ez érthető nem? Velük töltötted a legtöbb időt, vagy legalábbis többet mint a barátaiddal. Akkor természetes, hogy vannak súrlódások. Nem kell mindenben egyet értenetek, lehet hogy úgy érzed, hogy sosem értékelnek téged és meg sem értenek, de biztos örülni fognak neki, ha meghívod őket vacsorára vagy ebédre és bele adsz apait-anyait :-)

mint abban a reklámban-emlékszel? Amikor az elvadult modorú és kinézetű férj morgolódott az asztalnál, aztán amikor szépen megterítve tálalt neki a felesége, akkor a viselkedése és a megjelenése is jobb lett. Azt hiszed feleslegesen tennéd az erőfeszítéseket. Szerintem nincs olyan ember, akire ne hatna az, ha megkülönböztetett bánásmódban részesítik. Próbáld ki és meséld el mi történt.

Emlékszem, hogy a kamaszkorom hajnalán az osztálytársaimmal teljesen el voltunk keseredve, hogy nekünk nincsen olyan gyönyörű fenekünk és cicink, mint Dórának. Dóra volt az Etalon. A fiúk megőrültek érte, mert volt mindene. Táncművészeti tagozatos suliba jártunk, tehát a volt mindene alatt nem azt kell érteni, hogy kövér volt.

Aztán később, még az általános iskola végén, már jóval kerekebben, de még mindig formásan (a rengeteg mozgástól) még mindig nem voltunk elégedettek. A külsőnk rendben volt, de a pasik mégis mást kerestek. Az idősebb lányokat szerették - vagy legalábbis mi ennek könyveltük el a sikertelenséget.

Aztán jöttek a középiskolás évek. Megfigyeltétek, hogy nem a legjobb nőknek van a legtöbb pasijuk? Hát mi észrevettük. Lehetsz okos, szép  na meg kedves az bizony a suliban nem lesz elég. Mást keresnek. Például ha félénk vagy, akkor labdába sem rúgsz. Lehetsz te akármilyen jó fej, ha nem tudják rólad.

A csalafintákat szeretik a férfiak. Azt, akiben van valami rejtély. Akiben van valami tűz. Higgyétek el, hogy az alak lényegtelen. Van srác, akinél nem lényegtelen, de ő is két azonos kaliberű csaj közül az érdekesebbet fogja választani. Ha valaki rendben van önmagával, na annál nincsen szebb látvány. Ha valaki szereti az életet, azt imádják.

Végigsétálva az utcán próbáld ki, hogy végignézed az embereket. Elmerenghetsz rajta, hogy mennyire boldog (általában elsőre látszik, hogy az-e vagy sem). Első körben megállapíthatod, hogy rengeteg gyönyörű és ápolt nő van Magyarországon. Ha valaki előnytelenebb tulajdonságokkal született, ha nő akkor rengeteget tud változtatni magán. Új haj, smink, ruhák, ápoltság, tisztaság és máris bombanő született. Na de hány nőnek látsz elégedettséget az arcán? Nem soknak ugye? Vajon szereti a testét? Elfogadja olyannak amilyen? A legszebb lányok is állandóan aggódnak. Vajon elfogadja a munkáját? Az életét ? A párkapcsolatát? Vagy dolgozik magán? fejlődik? Vagy egyszerűen csak mosolyog eleget?

 Láttál már nőket gyönyörű sminkben, alkatának megfelelő ruhában, csodás manikűrrel és mégis hiányzott valami az összképből? Mitől jobb az egyik nő a másiknál?

Ha nem szépségversenyt tartanánk, hanem jó nő versenyt, akkor mik lennének a szempontok?

Annyi jó nő van hazánkban, hogy túl sok maradna ha csak a szépség, az ápoltság, a jó kinézet lenne a szempont. Kérdezz meg egy férfit, hogy mi szerinte a nő fogalma. Biztos nem a lapos has vagy éppen a nagy cici lesz a válasz. Félre ne érts, nem a testalkatok versenyét hirdetem itt most meg és nem is a szépségápolás dicshimnuszát énekelem éppen. Egyszerűen arra akarom felhívni a figyelmet, hogy gondolkozz. Te magad szereted magad? Foglalkozol magaddal eleget (kívül-belül)? Ha magadat nem szereted, akkor hogy várod el hogy téged valaki szeresen? Vagy éppen túl sokat foglakozol magaddal? Állandóan csak a konditermeket járod és mindig csak tökéletes frizurával és kirúzsozott szájjal vagy látható? Ha így van, akkor gyorsan változtass. Kell valami pajkosság, valami, ami megkülönböztet a többiektől. Van egy pár lány, akit nem lehet megkülönböztetni egymástól. Volt már sokféle divat és van többféle típus. Van például a szoli+platinaszőke haj+műköröm+koptatott farmer+fehér edzőcipő+fehér öv+atlétatrikó típus. Te mennyi ilyet látsz egy nap? Esetleg te is közéjük tartozol? Nem gondolod, hogy saját stílus kellene? (Van ilyen barnahajúban is természetesen.)

Én megkérdeztem egy hímnemű egyedet arról, hogy mi a fontos egy nőben számára:

A mozdulatai, az önbizalma (legyen neki), a hangja, a tekintete és a legfontosabb : A rejtély.

Egy gyors ötperces bejegyzés következik egy kis személyes vonulattal. Ti mikor randiztatok utoljára? Én el sem tudom képzelni enélkül az életemet. Hogy már 10 éve együtt vagytok a férjetekkel, párotokkal? És akkor mi van?

Egy barátnőm az imént ugrott át hozzám öt percre és megkérdezte mit fogok csinálni délután. Elmeséltem neki hogy randizni fogok. Elkerekedett a szeme és nagyon mosolygott. "én ezt a szót nem is hallottam már legalább öt éve és ez most komoly. Senkitől sem hallottam mostanában." -meséli Hűű, na ezen meg én ámultam el, de aztán elgondolkodtam és rájöttem hogy igaza van. Ha körülnézek a barátaim között, akkor valóban nem mennek randizni, mert már felettébb komoly párkapcsolatban élnek, vagy házasságban.

A randi szó sokak szerint azoknak a szótárában szerepel csak, akik ismerkednek vagy a kapcsolatuk elején tartanak. Na, mi nem ott tartunk,  De randizunk. Izgulunk, készülődünk, találkozunk, beszélgetünk, programokra járunk és kimondottan RANDI-nak hívjuk őket. Na mit szóltok? Kipróbáljátok a férjetekkel? Héé álljatok fel a gép elöl és szervezzetek valami programot még ma.

Mi moziba megyünk ma-ti mit fogtok csinálni? És ott találkozunk - ez is nagyon fontos. Megyek is készülődni, mert röpke két óra múlva találkozom a szerelemmel (akivel már együtt élek). Mindenkinek jó tervezgetést és megvalósítást. Ja és ne próbálkozzatok azzal ,hogy nincsen rá időtök, mert azt mindig lehet rá keríteni.

Általában szerelmi kapcsolatokról szólok, de most adok egy tippet az anyósoknak is egy rövid történeten keresztül. Kérlek olvasd el és gondolkozz el azon, hogy te mit tennél a következő esetekben.

Beleszólni vagy sem? A fiadnak és a menyednek kisbabája születik. Szeretnél mindig ott lenni velük és mindenbe beleszólni ugye? Hát nagyon kérlek ne tedd. Először is tartsd tiszteletben azt, hogy ők egy külön családot alkotnak. Nekik kell kitaposniuk az utat. Hagyd őket, hagy élvezzék a szülőséget. Ha mégis hatalmad hibákat követnek el és te nem bírod nézni. Ha mindenáron bele akarsz szólni, akkor a következőt ajánlom: Ne kettőjük előtt mond és ne bíráld őket. A saját gyerekeddel vitasd meg a dolgot és ne mond el a menyednek, hogy mi a problémád az ő nevelési elveivel. Kedvesen, tanácsod adva, ne számonkérően érdeklődj, hogy ők hogyan csinálják mondjuk a gyereknevelést. Ha valami nem tetszik ha valamivel nem értesz egyet, akkor a fiadnak/lányodnak mondd el. Meséld el, hogy te miből gondolod azt, hogy a te változtatod jobb. Jó ha tudnak róla, hiszen te tapasztaltabb vagy ezen a téren, biztos tudsz nekik tippeket adni esetleg te látsz olyan dolgokat is, amit ők még nem. Ha viszont nem tartják be azt amit mondasz, akkor ne sértődj meg. Te elmondtad, megindokoltad, ennél többet nem tudsz tenni. Ne tekintsd a menyedet ellenségnek. Ne akarj mindig okosabb lenni. Az unokád láthatása fejlődése fontosabb az acsarkodásnál. Fogadd el hogy ők, hogyan csinálják, ne avatkozz bele-maximum akkor ha közvetlen életveszélyben van az unokád, de apró dolgokba =(mérik-e a gyerek súlyát vagy sem, mikor mennek sétálni, milyen sportra járjon a gyerek stb) ne üsd bele az orrod, mert ez az ő életük.

Esküvő

Hasonló a helyzet, kedves családtagok, ez két ember magánügye. Ne kérdezgessétek őket folyton. Majd ők megoldják egymás között. Attól, hogy az esküvő, gyerek témakörrel zaklatjátok a fiatalokat, attól még nem fognak összeházasodni. Sőt!  Azt éritek el, hogy nem szívesen látogatnak meg titeket.

A menyeknek pedig: Vegyétek figyelembe, hogy a férjetek anyukája, szülei is a tágabb családhoz tartoznak. Azzal, hogy összekötöttétek az életeteket a szerelmetekkel, azzal a családjukat is megkaptátok. Kibővült a családotok. Néha biztosan örülne neki az anyósotok, ha csak úgy magatoktól mesélnétek valamit az unokáról. Az anyósotok biztosan örülne neki, ha felhívnátok és tanácsot kérnétek tőle s gyereknevelést vagy a háztartás dolgait illetően.

Próbáljatok meg egyensúlyra törekedni. Adjatok és kapjatok is. Szívből tegyétek amit tesztek!!!

Nem szeretget eleget a barátom-  mesélte nekem Sára. Már kezdtem eléggé haragudni a srácra a sok negatív sztori miatt, egészen addig, amíg a barátnőm be nem mutatott neki. Kíváncsi volt rá a barátnőm, hogy vajon menthető-e még a kapcsolat. Először is, megérkezik a srác és nem adott puszit, nem ölelte meg a párját. Aztán, amíg sétáltunk, meg sem fogták egymás kezét, később a szórakozóhelyen sem nyilvánította ki a srác, hogy ők összetartoznak. Egy kívülálló még csak nem is sejthette, hogy ők egy párt alkotnak. A srác ráadásul most volt ott először a barátnőjével együtt, mindenki ismerte a discoban, hiszen ő volt a DJ. Mégsem mutatta be senkinek a lányt. Elég érdekes volt a szituáció. Eddig azt gondolnátok, hogy veszett fejsze nyele az ügy, és hogy minden baj forrása esetünkben itt most a férfi?

Namármost. A srác velem udvarias, előzékeny volt. Mindig megkérdezte, hogy hogyan érzem magam és komolyan látszott rajta, hogy érdekli a válasz. Ne értsétek félre, nem akart felszedni. Látszott rajta, hogy valóban érdeklődik az emberek iránt. Nyitott személyiség és valahogy érezhető volt, hogy szereti a barátnőjét, még akkor is, ha ez a mozdulataikon nem látszott. A barátnőm is nyílt, kedves személyiség, aki mindig megbeszéli a problémáit VELÜNK, barátnőkkel. Amikor mesélte, hogy milyen nézeteltérések vannak köztük, akkor megkérdeztem tőle, hogy vajon ezt már mesélte-e a barátjának is? Szerinte a barátja nem figyel rá eléggé, nem is veszi észre hogy valami baj van a párkapcsolatukban. Amúgy már a házasságon gondolkodnak, nemrég költöztek össze, most kéne életük legszebb napjait élniük.

Na de megfelelően kommunikálnak-e egymással? Több esetben is, mikor megkérdeztem, hogy miért nem beszélik meg ezt egymással az volt a válasz, hogy ez TABU köztük. Most komolyan egy jó párkapcsolatban, egy házasságban vannak tabutémák? Ha igen, akkor jól van ez így? Ha egy másodpercig gondolkodnál a válaszon, akkor közlöm, hogy nem, nincsenek. Ha mégis vannak, akkor oldjátok meg sürgősen. Az a kulcs mindenhez, hogy hogyan mondod el a bajodat.  Példa:

-Lány: Annyira szeretnék elmenni nyaralni valahovááááá (ezt többször egy héten)

-Fiú: netezik tovább a gép előtt – és nem mennek sehová

Most komolyan szerintetek meghallotta? Nem. A lány szerint a probléma az, hogy nem figyel rá eléggé. De hát a férfiak köztudottan egyszerre csak egy dologra tudnak koncentrálni. Akkor mit várunk tőlük? J Félretéve a viccet. A Férfiak tudnak több dologra is koncentrálni, de alaposan csak egy dologra. Mivel nagyon alaposak és pontosak akarnak lenni, jól akarják csinálni amit csinálnak (igen még a pihenést is jól akarják csinálni). Ezért ne akkor mondd neki a problémádat, amikor mással van elfoglalva, mert meg sem fogja hallani. Ráadásul az, hogy célozgatsz , a levegőbe mormolod a problémádat, az nem mond semmit nekik-kivéve azokat a kivételes férfipéldányokat, akik ismerik a női és férfi  nemmel kapcsolatos összes lehetséges problémát és megoldásukat. Tehát egyértelműen fogalmazz. Ha akkor rögtön akarod a tudtára adni, hogy mit is akarsz valójában, akkor hívd oda magadhoz, vagy menj oda te magad - esetünkben a számítógéphez. Öleld át és kérd meg, hogy most figyeljen rád, mert szeretnél mondani valamit. Addig ne mondd el hogy mit, amíg a képernyőt figyeli. Nézzetek egymásra, egymással szembe fordulva és mondd el neki, hogy el szeretnél menni kikapcsolódni vele,  aztán azt is mondd el, hogy miért van erre szükséged. Például azért, hogy kettesben lehessetek, vagy azért hogy kikapcsolódj végre.
Na így már érteni fogja, hogy mit szeretnél. Ugye milyen egyszerű?

Ne duzzogj és ne várd el, hogy kitalálja azt, amit te szeretnél-mert a férfiak csak nagyon kis százaléka képes erre magától, éppen úgy, ahogy a nők elég kis százaléka képes arra, hogy megértse mindenféle tanulás nélkül a férfiak gondolkodását. Akkor meg mit vársz? Egy ölelés és őszinte beszélgetés, egy mosoly-ezek mindent megoldanak. Hidd el, ezeknek egy férfi sem tud ellenállni.

Ha még mindig arra vársz, hogy kitalálja a gondolataidat álmaid párja, akkor ne félj, mert ez is tanulható. Most nem arról beszélek, hogy mágust kell varázsolnod belőle. Elég, ha a te gondolataidat érti - pontosabban, ha egymáséit értitek. Ez a dolog tanulható, de az kell hozzá, hogy mindketten akarjátok a változást. Nap mint nap meg kell küzdenetek azért, hogy megértsétek egymást. Együtt fejlődtök az úton. Hosszú -  hosszú évek múlva, ha igazán akarjátok még az is lehet, hogy meglep egy úttal mert kiolvasta szemedből ezt a vágyadat.

Sok sikert, Ne adjátok fel. Tanuljatok együtt!!!

Iratkozz fel ingyenes blogértesítőmre, hogy ne maradj le egyetlen bejegyzésről sem!

Kedves olvasó, ne gondold a cím láttán, hogy vissza akarom küldeni a teremtés koronáit az őskorba. Nem nekik igenis itt van a helyük velünk nőkkel, a teremtés királynőivel. Egy szerelmi problémára és megoldására szeretném felhívni a figyelmedet.

Nemrég hallottam valahol ezt a történetet és mindenképpen meg akartam osztani veletek.Egy hölgy nagyon-nagyon megharagudott a férjére és úgy gondolta, hogy megbünteti. Hogyan? Hát úgy hogy nem szól hozzá.

Egy különösen nehéz irodai nap után hazament a férj fáradtan, elvonult a tv elé, szótlanul kapcsolgatta a csatornákat. A feleség nem szólt hozzá (na itt a hölgyolvasók már egyből tudják hogy egy büntetésről van szó.) Eltelt így pár nap és a férfi egyre nyugodtabb lett, nem tudta mivel érdemelte ki ezt a nyugalmat, ami otthon körbeveszi. Nem piszkálja senki, van ideje pihenni. Milyen jó is lenne, ha mindig így lenne-gondolta. Vajon mivel érdemeltem ki, hogy ennyi szabad percet és nyugalmat kapok?

Pár nap múlva, amikor nem akart a feleség vele szeretkezni akkor jött rá, hogy valami probléma lehet, de nem értette a dolgot, hiszen eddig minden rendben volt köztük, nyugalom honolt otthon és béke. Szerintetek ez jó konfliktuskezelési megoldás volt?

Lássuk csak mi is történt?

A férfi és a nő különbözőképpen oldja meg a problémáit. A férfiak nagy része, munka vagy bármilyen megerőltető foglalatosság után szeret kikapcsolódni. Ők úgy kapcsolódnak ki, hogy elvonulnak a barlangjukba, hogy kicsit egyedül lehessenek. Kell nekik egy kis idő, amíg kifújják magukat, amíg egyedül, csendben lehetnek. Ilyenkor ők nem gondolkodnak a napi problémákon. A barlang lehet egy külön szoba, egy kanapé esetleg a számítógép elé vonulnak vagy ha erre nincsen lehetőségük akkor csak ott maradnak ahol vannak, de egy szót sem szólnak. Ehhez képest a nők úgy kapcsolódnak ki egy fárasztó nap után ha hazaérnek, hogy elmesélnek minden problémát, minden dolgot ami velük történt. Szeretnék megosztani a párjukkal, családjukkal az eseményeket. A két erő ilyenkor egymásnak feszül és nagyon erős konfliktusforrás lehet. Problémákat okozhat az, ha nem tudjuk egymásról azt kinek mire van szüksége.

A fenti példában az történt, hogy a férj eddig megszokta hogy hazamegy és egyből záporoznak rá a kérések, vidd le a szemetet, miért nem csináltad ezt vagy azt stb. A nő pedig megszokta hogy beszél folyamatosan, így adja le a feszültségét. A férfinek az hogy most hagyták elvonulni egy jutalom volt. A nő viszont pont azzal akarta büntetni a férjét, hogy nem szól hozzá, kiközösíti, kizárja az életéből.

Ott követték el a hibát, hogy nem kommunikáltak megfelelően egymással. Nem figyeltek igazán egymásra. Ha figyeltek volna tudták volna, hogy mi a probléma forrása. A nő nem mondta meg kerek perec a baját, csak sunnyogott. Napokig ferde szemmel nézett a férjére ő pedig nem tudta a mi a baj, Sőt még csak nem is érzékelte a problémát. Saját magát emésztett és tulajdonképpen saját magát büntette azzal, hogy mérgelődött és ráadásul nem volt kivel megosztania az életének momentumait. Higgyétek el a férjetek, barátotok foglalkozik a ti problémáitokkal, csak másként mutatja ki ezt, mit ti.

Ennek a szerelmi problémának az egyik lehetséges megoldása:

Hazamegy a férj, köszönti a feleségét majd beül a tv elé. Igen igen ilyenkor nehéz megállni azt hogy ne rohanjuk le és árasszuk el a napi dolgokkal, de higgyétek el, jobb várni kell egy kicsit. Hogy miért? Azért mert tiszteletben tartjuk azt, hogy pihenni szeretne. Na meg nem jobb egy feszültségmentes férfival beszélgetni? Tehát elvonult - Ilyenkor a férfi mit gondol? – (ha már tudja hogy párjának mire van szüksége) akkor elvonul pár percre, esetleg egy órára, de közben tudja hogy a felesége várja őt, szüksége van rá. Hidd el ha pihent egy kicsit, akkor majd beszélgettek. A férj mondhatja akár ezt is: Drágám, látom hogy beszélgetésre van szükséged, most kicsit félrevonulok, de aztán visszajövök és megbeszéljük – jó lesz így?

Ráadásul a nő már alig várja hogy hazaérjen a szerelme és rendkívül feszíti már a sok mondanivaló, na ez meg különösen fárasztó egy átlagos férfi számára. Kell neki pár perc amíg feltöltődik otthon, adjuk meg ezt neki. A férjetek nem titeket akar büntetni azzal, hogy elvonul. Egyszerűen nem is tudja hogy ezzel megbánt titeket. Aztán a nő is kifejezheti azt, hogy mire vágyik: Drágám, kérlek beszélgess velem egy kicsit, vagy legalább hallgass meg. A lényeg az hogy fejezzék ki egymásnak hogy mit akartok a másiktól, mire van szükségetek. Úgy tegyétek ezt hogy a másik is értse. Legyetek egyértelműek, így hatékony lehet a szerelmi életetek problémáinak megoldása.

Összefoglalás

• A férfinak szüksége van pár perc az elvonulásra-adjuk ezt meg neki.
• A nőnek szüksége van arra, hogy meghallgassák-férfiak ezt fogadjátok el és tegyetek neki eleget
• Mondjátok el egymásnak, hogy mire van szükségetek a szerelmi életetekben
• Fejezzétek ki a szükségleteiteket egymásnak, majd alkossátok meg a saját otthoni megérkezési rituálétokat. Sok sikert!

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen bejegyzésről sem, akkor iratkozz fel az ingyenes blogértesítőre. Kattints ide

Most múlik pontosan…

Az előző bejegyzéshez az ex elengedésének lépéseihez kapcsolódik a Most múlik pontosan című szám..

Először a Quimby zenekar dala volt (zene és szöveg Kiss Tibor), később feldolgozta a Csík zenekar, majd a Janicsák Veca (volt X-faktoros) által lett újra híres ez a szám. Ki-ki döntse el, hogy melyik verzió tetszik neki a leginkább. Mindhárom videót ideillesztem, hogy tudjatok dönteni. Időrendben láthatóak, hogy nehogy szó érje a ház elejét J

 „Most múlik pontosan. Engedem hadd menjen…" Szerintem ez a dal az elválásról szól, az elengedés nehéz folyamatáról. Amikor egy barátomnak elmeséltem ezt, akkor parázs vita alakult ki köztünk. Neki a szerelem ellentmondásos érzésvilágát közvetíti a dal. Direkt nem olvastunk utána a pontos elemzésnek, hogy ne befolyásoljanak minket az ott leírtak.

Mindenkire rá van bízva, mit gondol, érez. Az biztos, hogy mély érzéseket hoz el már a dal meghallgatása is.

Íme hát a szöveg:

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

És a dal három változatban (kattints a linkre):

Quimby zenekar dala :

https://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk&feature=related

Csík zenekar dala :

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

Janicsák Veca dala:

https://www.youtube.com/watch?v=7caYserNK68&feature=related

Azt biztosan te is tudod, hogy a régi kapcsolatod elengedése nagyon fontos, hiszen addig nem tudod bevonzani az újat az életedbe, amíg egy csepp figyelmed is az előzőre koncentrál. Na de hogyan tedd ezt meg? Itt van pár segítség.

Nincs több nyavalygás

Gyakran abba a hibába esünk, hogy az exünk negatív tulajdonságaira koncentrálunk. Ha találkozunk egy közös ismerőssel, és ő a szakításról kérdezget, akkor felhozzuk az összes rossz dolgot amire csak emlékszünk. Hazudott, megcsalt, átvert? És ehhez mi köze van egy idegennek? Azt hisszük, ha kibeszéljük a negatív dolgokat a kapcsolatunkban, akkor jobban fogjuk magunkat érezni. Ez eleinte így is van, de amikor eltelt egy-két hónap és te még mindig ugyanazokkal a történetekkel tömöd a barátaid fejét a volt szerelmed valós vagy vélt gyengeségeiről, akkor eljött az ideje hogy abba hagyd - méghozzá most azonnal!!!

Emlékezz a jóra!

Mi volt szép a kapcsolatotokban? Mit tanultál az együtt eltöltött egy-két évből, hónapból, évtizedből? Szépen sorban írd le ezeket egy papírra, éld át őket utoljára, majd tépd szét a papírt és enged el az elmúlt kapcsolatodat.

Le a pletykákkal!

Mindannyian találkoztunk már azzal a hozzáállással, amikor „barátok”, ismerősök éhezik a pletykákat, szinte ki akarják kényszeríteni a rossz véleményt az exedről és rólad. Aztán később felnagyítva továbbítják nektek „jószándékúan”. Sok esetben nem is gondolják, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoznak neked. Sokszor nem szándékosan csinálják, de valahogyan mégis megtörténik. Ezeket úgy tudod megelőzni, ha nem adsz okot rá, hogy megtörténjen. Ne mondj rosszat a volt párodról, férjedről, barátodról. Tartsd meg magadnak és maximum ha nagyon nem bírod a legjobb barátodnak elmesélheted, de ne lovagolj a témán állandóan. Ha állandóan csak róla beszélsz másoknak akkor még mindig kapcsolódsz hozzá. Fel kell dolgoznod a kapcsolatod elvesztését- ez egyfajta gyászidőszak. Hidd el, hogy nem tesz jót, ha áskálódsz és rossz dolgokat terjesztesz, egykori szerelmedről. Fogadd el, hogy voltak igenis szép pillanataitok. Tanultatok egymástól. Vedd sorra, hogy te mit tanultál az eltöltött évekből, mi volt az ami sokat segített neked, mi volt az ami megváltoztatott. Mit értetek el együtt. Ha ezeket végiggondolod és szívből teszed, akkor elkezdesz egyfajta hálát érezni azért, hogy ő veled volt. Történhetett bármi egészen biztos, hogy más ember lettél attól, hogy együtt voltatok. Köszönd meg magadban neki, hogy veled töltötte ezt az időt, aztán fogadd el hogy lejárt a kapcsolatotok ideje. Fogadd el hogy VÉGE. Mond ki magadban többször is –VÉGE VAN!

Járd végig a lépéseket, érezni fogod hogy egy kicsit előreléptél. Tettél azért, hogy továbblépj végre. Összefoglalva hagyd a nyavalygást, a kesergést, a pletykákat. Emlékezz a szépre, majd engedd el. Fogadd el hogy vége-így hamarosan új életet kezdhetsz.

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen bejegyzésről sem, akkor iratkozz fel a hírlevelemre ITT

Lehet hogy így van, de meddig akarsz várni? Hány évet vesztegetsz el az életedből azért, hátha megváltozik? Reménykedsz hátha leszokik a cigarettától, az alkoholról, a játékfüggőségrő, vagy arról, hogy nem figyel rád? Nemsokára karácsony és máris itt lesz az új év, 2011. Az új évet is így akarod leélni, mint ezt?

 Mi nők egyszerűen imádjuk a „terézanya” szerepet. Valljuk be sokszor feláldozzuk magunkat a családért, a férjünkért vagy barátunkért. Szeretjük pátyolgatni őkelmét. Jaaj hát nagyon fáradt, sokat dolgozott biztos nincsen kedve beszélgetni velem, nem baj ha a jövő héten megyünk el moziba (a jövő hét persze sosem jön el). Az eszedbe sem jut, hogy magadra is gondolj? Az eszedbe sem jut, hogy a gyerekeid egy agyonhajszolt anyuka mellett fognak felnőni és ilyen mintát kapnak a saját életükhöz? Az lesz számukra a normális, hogy ők is azt csinálják, amit ti szülők: anyuka dolgozik, apuka pihenget otthon, így ezt ők is szépen lekövetik felnőttkorukban és ők is boldogtalanok lesznek.

Bocs a kitérőért, de ha legalább magadra nem gondolsz, akkor gondolj rájuk-hogy „terézanyaságodra” hassak egy kicsit. Ne időzz, drogos, iszákos, alkoholista, verekedős férj mellett (ha már többször visszaesett).

Hidd el egyedül is jobb, mint elsatnyulni egy rossz kapcsolatban. Egy olyan kapcsolatban ahol mindig csak te adsz, ott előbb utóbb be fogsz savanyodni. Hervadásodnak aztán meglesz az eredménye, először a barátok maradnak el, majd a súlyod kezd ingadozni. Amúgy is kezdj el gyanakodni ha hirtelen minden ok nélkül túl sokat fogynál vagy híznál. Ha alkatoddal ellentétben tíz kiló plusz megjelenik, akkor ott valami probléma van. Nem vagy boldog, a lelked szenved és ezt a tested visszatükrözi. Régen imádtál bulizni ma már egy egyszerű beszélgetős barátnős délutánhoz sem fűlik a fogad? Vajon miért? (Ha férfi vagy régen sportoltál, borotválkoztál, ma meg macinaciban ülsz a gép előtt munka után?) Itt valami akkor nem stimmel.

Vizsgáld át alaposan a kapcsolatodat és próbálj rájönni mi lehet a probléma.Tedd fel magadnak azt az egyszerű kérdést: Boldog vagyok? A másodperc töredéke alatt jön majd a válasz (bár később lehet, hogy kimagyarázod)

A nők sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a szerelmükkel eltöltött első pár hónap emlékein nosztalgiáznak és nem látják, hogy már régen nincsen minden rendben.

Ha rájöttél, hogy nem vagy boldog, vagy bizonytalan vagy, akkor jobb lesz ha kitalálod hogy mitévő légy. Írj egy listát arról, hogy mi az ami boldoggá tesz a párkapcsolatodban és mi az amitől a falnak mész. Utána találd ki, hogy hogyan tudnád megoldani a problémákat. Vagy hogy egyáltalán akarod-e a megoldást vagy inkább továbblépnél.

Ha a megoldást választod, akkor finoman beszélgess el a pároddal, hogy ő hogyan látja a helyzetet. (Figyelem a listád megmutatása csak nagyon erős kapcsolatnál lehetséges, sok az érzékeny férfi (és nő), jobb ha óvatosan közelítesz.) Nem is olyan nehéz ez mint gondolnád. Ha például az zavar, hogy állandóan elől hagyja a koszos zoknijait, akkor ne azt mond neki, hogy: rendetlen vagy Géza - mert ezzel csak védekező álláspontba kényszeríted és nem oldasz meg semmit sem. Inkább mond el neki, azt, hogy neked azért esik rosszul hogy előhagyja  a zokniját, mert ilyenkor úgy érzed, hogy nem figyel rád eléggé, (hiszen ha figyelne akkor tudná, hogy sokat takarítasz és nem kedveled ha semmibe veszi a véleményedet.)

Ha az a bajod hogy nem beszélget veled eleget, akkor lehet, hogy viccesnek tűnik, de erről beszélned kell vele :-)

Próbáld megérezni, hogy mi az ő számára elfogadható nyelvezet. Ne vádolj, ne követelj csak mondd el hogy neked rosszul esik, vagy hiányérzeted van és hogy ezzel is erősítenétek a kapcsolatotokat.

Ha a továbblépést választod, akkor pedig ne húzd az időt, lépj tovább. Nem leszel fiatalabb. Rengeteg nő van, aki elidőzik egy rossz kapcsolatban negyven évesen meg rájön, hogy kimaradt az életéből a gyerek és most már csak a csoda segíthet.

 Összefoglalva:

• Kérdezd meg magadtól, hogy boldog vagy-e
• Írj listát kapcsolatot jó és rossz oldaláról
• Döntsd el, akarod-e ezt vagy sem
• Döntsd el ,hogy mindent megteszel –e hogy megjavuljon.
• Gondold ki hogyan lehetne megoldani a problémáitokat (ne csak azt tűzd ki, hogy ő miben változzon, azt is hogy te miben)
• Érezd meg, hogy mi a számára megfelelő idő és környezet
• Üljetek le és beszéljétek meg, kinek mi a véleménye, folytatjátok-e vagy sem, hajlandóak vagytok változni vagy sem.
• Cselekedjetek!!!

Sok boldogságot és bátorságot a változtatáshoz!

 Iratkozz fel a hírlevelemre!

Sohasem segít otthon? Felteszi a lábát. TV-t néz és sörözik közben? Netalántán még böfög is hozzá? Révedő tekintettel elnéz a mosatlan edények felett, a focimeccset bámulva? Ilyen és ehhez hasonló sztereotípiáktól hemzsegnek a különböző médiumok. De nem kell olyan messzire menni, a bankban sorban állás közben is hallhatunk efféle megjegyzéseket a férfiakról. Hidd el, hogy van megoldás.Sokat dolgozol, a gyerekeket viszed iskolába, szakkörre, nyelvórára, sportolni - hazaérve pedig a házimunkáért is te felelsz? Elsősorban hölgyeknek ajánlom ezt a bejegyzést, de nem fogok megharagudni érte ha elolvassa egy két hímnemű egyed is. 

Engedd el a sztereotípiákat!

Nem biztos, hogy azért nem segít mert nem akar. Lehet, hogy egyszerűen így tanulta otthon, ezt látta a TV-ben és így ez rögzült be neki. Aztán azon is elgondolkodhatsz, hogy vajon te megengedted neki, hogy segítsen neked? Említetted egyáltalán, hogy szükséged lenne segítségre? Vajon adsz esélyt a férjednek arra, hogy segítsen? Át mered adni a stafétabotot? Sok nő esik abba a hibába, hogy nem meri átadni a főnökségét, nem meri a családi fészek őrzőjének címét megosztani. Oszd meg nyugodtan a főnökségedet - ettől még te leszel, aki a békét, a meghittséget hozza a családba.

Kérj segítséget!

Kérd és megadatik, halljuk sokszor. Hidd el, hogy valóban működik. Mindenki tudja a családban hogy egészen biztosan te vagy az aki a legszebben takarít (hiszen már annyiszor csináltad). Most hagyd, hogy ők is megpróbálják. Mesélj az érzéseidről, hogy nehéz neked egyedül mindent megcsinálni. Kérj tőlük segítséget. Nem kell erőltetned bizonyos munkafázisokat, például ha a férjed utál mosogatni, akkor ne azt osztd ki rá, döntsétek el együtt ki mit fog csinálni.

Írj listát

Írjatok listát a teendőkről. Együtt sokkal jobb móka. Vásárlás, takarítás, díszítés, sütés-főzés. Ki mit mikor csinál, mit vállal át, mit végeztek együtt stb. Hidd el sokkal jobb, ha együtt leülve megbeszélitek, ki mit szeretne például a karácsonyi menüben látni. Kinek milyen ötlete van a karácsonyi dekorációra, gyermekidet például megbízhatod azzal, hogy keressenek új érdekes recepteket az interneten-úgyis szeretnek böngészni, így kiélhetik magukat. Képzeld el, hogy milyen jó lesz látni már a gondolat megszületésétől a sütemény elkészülést. Receptkiválasztás, együtt hozzávalóvásárlás, együtt sütés, majd mosogatás és a mű elfogyasztása. Ha látja gyermeked, hogyan megy végbe a folyamat, akkor sokkal szívesebben segít majd neked.

Légy csapatjátékos.

Sokat írnak a csapatmunkáról például a vezetői tanfolyamokon.  Ha főnök (családanya) vagy akkor is át kell tudnod adni a munkáét a munkatársaidnak, mert egyedül nem lehet mindent győzni. Ráadásul sokkal több jó ötlet valósulhat meg, ha a családtagjaid véleményét is megkérdezed. Együtt sokkal könnyebb hidd el. Ne nyavalyogj azon, hogy senki sem segít otthon, ha néhanapján segítenek és te mindent kritizálsz mindenbe beleszólsz. Ne kritizáld őket folyton folyvást, örülj neki hogy segítenek.

Engedni kell, hogy hibákat vétsenek. Ha koszos marad az az edény, hát koszos marad (esetleg stikában elmoshatod, ha senki nem látja). Add meg az esélyt arra, hogy megtanulja a családod, hogy mit hogyan kell csinálni. Arról már nem is beszélve, hogyha ők is segítenek akkor egész biztos hogy jobban fogják becsülni az eredményt.  Ha nem tökéletes a portalanítás, rá se ránts, ne kötekedj. Ha túl lassan mos fel a szerelmed, meg se lásd. Örülj neki, hogy megpróbálja és hagyd hogy hibázzon. Ha nem hagyod hogy hibázzon, akkor sosem fogja megtanulni hogy hogyan kell és akkor örökre a te feladatod lesz, ráadásul az önbizalma is csökkenni fog.

Dicsérj!

Az előbb már írtam az önbizalomról, de muszáj hangsúlyozni mert nagyon fontos. Ne vedd el a családod önbizalmát azzal, hogy kritizálod a munkájukat, ezzel csak elveszed a kedvüket. Erősítsd őket inkább. Köszönd meg a segítségüket, mondd el nekik, milyen fontos neked, hogy ezt megtették.

Terjeszd az igét

Igenis vállad fel azt, hogy létezik olyan nő aki át meri adni ezeket a feladatokat a férjének. Létezik olyan nő, aki a családjával karöltve takarít, mos, főz, készíti el a családi vacsorát. Sok családnál így van ez ma is hidd el, csak nem beszélnek róla. Egyszer egy férfiismerősöm súgta meg nekem, hogy ő bizony szokott mosogatni és takarítani, segíteni a feleségének, de erről sosem beszél senki előtt. Ő maga kérte a feleségét, hogy ne meséljen erről senkinek, mert félt, hogy férfiatlannak „papucsnak” tartják érte. Ne hallgassunk tovább. Legyél férfi vagy nő mindenképpen meséld el másoknak is, hogy milyen jó volt karácsonyi zenére együtt sütni főzni a konyhában a családdal. Mondd el mindenkinek, hogy a sülő kalács illatával a szívetekben beszélgettetek egymással és együtt ünnepeltetek.

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek. Kívánom, hogy meghitten teljenek az ünnepek. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon hamarosan újabb tippeket kaphattok majd.

Szeretettel:

Kapcsolatangyal

Nemsokára karácsony. Ilyenkor megsokszorozódik az idegekedséssel eltöltött napok száma. Karácsonyi ajándékok utáni kajtatás, bevásárlás, sütés, takarítás. Sok a dolga egy nőnek ilyenkor. Holnap egy vadonatúj bejegyzésre számíthattok, amiben kaptok pár tippet a családi béke megőrzésére.

Sokat gondolkodtam azon, hogy érdemes-e olyan dolgokról írni, amiről mindenki azt hiszi hogy tudja? Visszaolvastam a bejegyzéseket és olyan dolgokról írtam, amiről mindenki tud és mindenki tudja hogy úgy kéne csinálnia az életét. Na de itt a lényeg- KÉNE.  Ha körülnézek kevés példát látok a boldog párkapcsolatra, házasságra. Mintha az emberek azt gondolnák hogy nem fontos, hiszen képesek háttérbe szorítani a vágyaikat. Ha valaki azt meri állítani, hogy a lényeg az életben a szeretet, azt sok ember közhelynek gondolja. Na de kérem? Hát nem erre vágyik mindenki? Nem akarunk boldogok lenni? Nem akarunk javítani a kapcsolatunkon a szerelmünkkel, a gyerekeinkkel, a szüleinkkel? Hát ha ennyire tudjuk hogy hogyan kell élni, akkor miért nem látok ölelkező párokat, boldog mosolyokat mindenki arcán az utcán? Addig amíg egy ember is van, akinek rossz a párkapcsolata, addig igenis van létjogosultsága ennek a blognak.

A hétvégén voltam egy tanfolyamon, ahol egy nagyon nagy tudású ember tartott egy egész napos oktatást. Rengeteg mindenre képes, sok évig tibetben élt és nagyon ott van a spirituális életben. Viszont még ő is bevallotta, hogy voltak problémái a párkapcsolatában korábban, volt hogy ő is elfelejtett virágot vinni, udvarolni - de ettől még szerette a feleségét. Egész egyszerűen valahol azt gondolta hogy ezek a dolgok nem fontosak. Ettől ő még jó ember, csak emlékeznie kellett rá, hogy mit kell tennie.Nem ő az egyetlen. Sőt, szinte ő az egyetlen sprituális „vezető” (nem szereti ha így hívják –bocsánat érte) akinek egyáltalán van felesége, gyermekei, harmonikus magánélete.

Gyakran előfordul, hogy egy magasabb célért feláldozza magát valaki és elfelejt igazából élni.

Aki valamiben nagyon jó, akinek szenvedélye a munkája - például a lelki vezető, a tudós, a profi sportoló – ott sokkal nehezebb egyensúlyra törekedni és kialakítani egy boldog otthoni családi légkört.

Szerintem igenis mindenki képes kialakítani a boldog lékkört. A kulcs az hozzá, hogy igazán akarja-e. Sokszor látni sikeres énekeseket, tudósokat, feltalálókat, ismert embereket, boldog háttér nélkül. Hiszem, hogy nekik is sikerülhet, csak nekik valóban kicsit jobban oda kellene figyelniük a magánéletükre.

Ezért vagyok itt, hogy emlékeztesselek arra, amit valószínűleg a szíved mélyén már régen tudsz. Ha néha közhelynek érzed, lelked rajta. DE azért olvasd át még egyszer és gondolkodj el, hogy betartod-e az olvasottakat. Attól, hogy tudod, hogy többet kéne beszélgetned a pároddal, vagy többet kéne megérintenetek egymást vajon valóban megteszed-e?

Smink a helyén, haj belőve, cipő kitisztítva, szájfényt fel és már indul is a hölgy a találkozóra. Lelép a buszról és már ott várja egy mosolygós fiatalember - kisuvickolt cipőben, megborotválkozva, legjobbnak tartott ingét felöltve, virággal a kezében. Lágyan megölelik egymást, váltanak pár csókot és elandalognak a Duna-part felé.

Ha ezeket a mondatokat látjuk leírva, akkor legtöbbször arra gondolunk, hogy egy első randiról, vagy legalábbis egy pár első hónapjairól fogunk a következő sorokban olvasni. De vajon miért ne lehetne ez a 100. randi? Pizsiben is jó együtt tölteni a napot, de ha átjön hozzánk a szomszéd sóért, akkor a kedvéért ajtónyitás előtt miért kapunk magunkra valamit? Neki a jobbik arcunk jár? Idegenekkel/barátokkal szívesen csevegünk egy buliban, de a szerelmünkkel nem osztunk meg szinte semmit az életünkről.

Észrevettétek, hogy milyen könnyen belekényelmesedünk a kapcsolatainkba? Később már nem ügyelünk annyira a hajunkra, belefér pár perc késés, a randi előtti a zokni csere és a borotválkozás is elmarad. Később talán nem szeretjük párunkat már annyira?

Nem erről van szó. Csak természetesnek vesszük a másik jelenlétét és nem ügyelünk annyira arra kincsre, amit találtunk. Becsüljük meg szerelmünket, igenis tegyünk erőfeszítéseket, hogy lenyűgözzük egymást. Természetesen nem kell mindig üdének, csodálatosnak és ellenállhatatlannak látszanunk. Megvan a pikantériája az őszinteségnek is. Lehet mutatkozni smink nélkül, fáradtan. Lehet, hogy éppen nincsen kedved vacsit főzni vagy szőrteleníteni. Nincs ebben semmi kivetnivaló. De ha már nincsen kedved kimozdulni sehova kedveseddel, ha már nem akarsz beszélgetni vele, ha nem jut eszedbe hogy megöleld-  csak úgy minden ok nélkül, akkor szedd össze magad és tégy valamit, hogy jobbá tedd a dolgokat, mert hosszú távon még adódhatnak problémák kettőtök között. Hát nem lenne gyönyörű, ha párod vasárnap reggel csókokkal ébresztene több éves kapcsolat után is? Nem lenne gyönyörű, ha nevetnétek a nagyitól örökölt összetört antikváza darabjai felett, vitatkozás helyett? Fogadjunk, hogy a kapcsolat elején még több mindent néztetek el egymásnak.

Ne hidd el, ha azt mondják neked, hogy idővel minden kapcsolat ellaposodik.

Ne hidd el ha azt mondják, hogy csak az első pár hónapban szokás röpködni és megbolondulni. Később is lehet gyönyörű a kapcsolatod, olyan igazi kéz a kézben mászkálós, ölelkezős, puszilkodós. A rossz minták miatt hiszed el, hogy több éves kapcsolatokban nem szokás már ilyesmiket csinálni. Ha megnézed az utcán vagy egy buliban a házaspárokat, nem nagyon látod, hogy megérintenék egymást (kivéve, ha friss házasok.)

TE igenis merj változtatni! Ha szereted a párodat, akkor mutasd azt ki akár idegenek előtt is-hadd terjedjen a jó minta :-) Persze, különböző vérmérséklettel rendelkezik mindenki. Nem azt mondom, hogy smároljatok és essetek egymásnak mindenki előtt (persze, ha ezt szeretnétek lelketek rajta), elég egy puszi egy érintés, egy-egy ölelés és máris szebb nap elé néztek.

Öleléssel teljes napot nektek!!

Hajni

Sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy van- e értelme megsebződni újra és újra egy kapcsolatban. Van - e értelme újra és újra próbálkozni, hogy talán majd most megtaláljuk az igazit. Egyáltalán van-e igazi? Létezik-e egy valaki, akit nekünk rendeltek?

Talán már te is jártál úgy, hogy egy szerelmi csalódás után azt gondoltad, hogy soha többé nem akarsz ismerkedni, nem akarsz új párkapcsolatot létesíteni, sőt soha többé nem akarsz szerelembe esni. Ilyenkor úgy érezheted, hogy neked nincs is szükséged senkire soha többé, mert annyira fáj még az előző kapcsolat emléke. Ez pár hónapig teljesen normális érzés, viszont ha több évig is ezt érzed és nem is próbálsz meg nyitni a világ felé, nem volt párkapcsolatod, vagy ami még rosszabb nem is akartad hogy legyen, akkor gondolkozz el azon, hogy vajon ez miért lehet. Nézz magadba és gondold végig, hogy mit érzel akkor, amikor egy szerető társra gondolsz. Esetleg azt érzed, hogy te nem kellenél senkinek? Ha így van, akkor miért gondolod azt, hogy te nem vagy elég jó? Túl kövér, túl sovány, túl buta, túl szegény, túl gazdag vagy? Ki szerint vagy TÚLságosan is valamilyen? Mihez képest? Miért érzed azt, hogy te rosszabb lennél más embereknél? Mélyülj el és nézz magadba, próbálj meg rájönni, hogy mióta van ez így nálad. Hidd el, hogy minden zsáknak van foltja. Minden embernek lehetne társa, ha igazán akarná. Miért éppen neked ne lehetne szerelmed?

Vannak olyanok is, akik tudatosan választják a magányt. Azt gondolják, hogy jobb az egyedüllét, mint az hogy átverjék őket és utána hónapokig csak szenvedjenek.

Ha te is ezek közé az emberek közé tartozol, akkor gondold át, hogy vajon megéri-e gyávának lenni? Mert bizony ez gyávaság. Nem belemenni egy kapcsolatba csak azért mert megsértheted magad, nagyon nagy bolondság. Hát nem érné meg legalább megpróbálni? Lenne pár szép pillanatod, napod, hónapod, éved. Badarság lenne ezeket elszalasztani holmi bibis leszek jaj most mi lesz velem - érzés miatt. TE mit választanál? Ha sportoló lennél, vajon vissza tartana - e a maratoni futástól az, hogy tudnád nagyon sok fájdalom fog érni, amíg eljutsz a célig. Hidd el, amikor lefutod a távot és beérsz a célba eszedbe sem fog jutni, hogy hány év kemény gyakorlás, hány nap izomláz ment el az életedből. Így van ez a szerelemmel is. Bele kell merülni, belevágni és kész. Ne érdekeljen, hogy mi lesz holnap. Érezd magad MA jól. Mi lesz ha megcsal? Na azzal majd akkor foglalkozz, ha tényleg megtörténik és ne fantáziálgass előre.

Lehet egyáltalán szerelem nélkül élni? Lehet, de nem érdemes.

Ha a kapcsolatokban megvalósulna az, hogy a felek megbeszélik a problémáikat egymással és törekednének azok megoldására, akkor szeretetteljesebb légkör venné körül a benne élőket. Gondoljatok bele, ha minden párkapcsolatban, barátságban, családban teljesülnének ezek a feltételek, akkor mennyivel szebb világban élnénk?

Hány meg hány olyan megállapítást hallunk, hogy a nőnek a konyhában a helye, ne menjen el dolgozni, maradjon otthon? Ezek a kijelentések mindig is mélységesen felháborítottak. Nem gondolom, hogy a nőknek kizárólag a konyhában a helyük és a világi dolgokkal egyáltalán ne foglalkozzanak, maradjanak ki a történésekből. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a feladatuk az, hogy megteremtsék otthon a békét a biztonságot, hogy ezt hogyan érik el, az már az ő dolguk. Ezt nem feltétlenül a napi főzéssel, takarítással, suvickolással, lehet csak elérni, családonként más és más lehet a receptje a harmónia megteremtésének.

El tudom képzelni azt, hogy egy nő sikeres a munkájában, szereti amit csinál, de ettől még otthon is rendben van minden. Nem kell mindig mindennek ragyognia, de egymásra igenis figyelni kell. Ez a legfontosabb.

Kommunikálni, kibeszélni a problémákat és az örömöket is. Törekedni arra, hogy béke és szeretet lengje körül a családot.

Azért szokták unalomig ismételni a konyha és otthonmaradás példát, mert ez a dolog jut eszébe mindenkinek először a rendről, harmóniáról. Azt gondoljuk, ha rend van körülöttük, akkor rend lesz a lelkükben is. Ebben van némi igazság, de a lelki dolgok sokkal fontosabbak és lehet akármilyen tisztaság, ha kiabálás, megnemértettség, vesz minket körül.

 Egy férfiismerősömtől hallottam nemrég, hogy ő sosem becsülte az új függönyöket, terítőket, nem értette, hogy erre miért van szükség, neki elég egy üres asztal székekkel, meleg étel, tisztaság. Most válik. A válási procedúra alatt jött rá, hogy bizony ezek a számára észrevétlen apróságok melegséggel töltötték meg a lakást, otthonná változtatták azt. Ezek a csip-csup dolgok jobbá tették a napját észrevétlenül is. Bevallotta, hogy egész nap jobban érezte magát és jobban teljesített a munkahelyén is, jobban viselte a külvilág kuszaságát, mert tudta, ha hazaér valami melegség, valami otthonérzés várja majd. Ő láthatatlan női praktikáknak nevezte ezt, így utólag és beismerte, hogy nem becsülte eléggé ezeket, amíg még benne élt a házasságban.

Férfiak, ti észreveszitek ezeket otthon? Tesztek megjegyzéseket, ha például egy új terítőt láttok az asztalon? És ti hölgyek, megcirógatjátok párotok arcát ha hazaérkezik, vagy inkább a koszos cipője miatt pöröltök vele?

Legalább egyszer mindenkivel előfordult már az életében, hogy ferde szemmel nézett valakire, aki rá mert pillantani a szerelmére. A zöld szemű szörny, nem kímél senkit sem.

A féltékeny emberek birtokolni akarják a másikat. Tulajdonuknak tekintik párjukat, egy tárgynak, amire más nem tekinthet, akivel más nem beszélgethet.

Volt egy barátnőm ,akinek a barátja lány létemre még rám is féltékeny volt. Azt mondta, hogy elég „gyanús”, hogy ennyit találkozunk biztosan én szerelmes vagyok Katába. Mondanom sem kell ugye, hogy ki volt az, aki megcsalta a másikat? (ő volt)

A féltékenykedő fél bizonytalan saját magában. Nem hiszi el , hogy ő kell valakinek, hogy szerethető és fontos. Amíg valaki nem változtat ezen a belső bizonytalanságon, addig nem tud normális kapcsolatot kialakítani, mert mindig gyanakodni fog.

Az Avatar – című filmben volt egy jó jelent erről. A nagy sárkány -Toruk Makto http://james-camerons-avatar.wikia.com/wiki/Toruk_Makto legyőzhetetlen volt.  Nem volt természetes ellensége akitől tartania kellett és ezt tudta magáról, ezért sosem nézett felfelé, amikor repült. A főhős úgy tudta legyőzni, hogy a felérepült és lecsapott rá, mivel tudta hogy arra nem fog nézni.

Tekintsünk el a legyőzöttségtől. A lényeg az, hogy akkor önbizalma volt, hogy sosem nézett felfelé, elhitte magáról azt, hogy ő a legjobb és nincsen kitől félnie.Ilyen önbizalommal kellene mindenkinek rendelkeznie, akkor nem félne attól, hogy elveszik tőle azt, akit szeret.

Aki félelemben él az csak félig él. Ha állandóan attól félsz, hogy elveszik a barátodat/ barátnődet tőled, akkor nem éled át a pillanatokat és állandó fesztültségben élsz. Ez előbb utóbb szerelmed agyára fog menni és vagy elhagy vagy tényleg meg fog csalni. A kisebbrendűségi érzéssel pedig le kell számolni magadban. Azt az energiát, amit nyavalygásra, nyomozgatásra fordítasz, azt fordíthatnád a belső elégedetlenséged felszámolására is.

Ha elégedetlen vagy önmagaddal, az azt is jelentheti, hogy nem szereted magad, nem fogadod el magad olyannak amilyen vagy. Ez önmarcangoláshoz vezet. Ha tényleg elégedetlen vagy akkor amin tudsz változtass, amin nem tudsz, vagy nem akarsz változtatni azt pedig fogadd el.  Ilyen vagy és kész.

Kapcsolataink meghatározzák az egész életünket. Legyen az szerelmi, baráti, szomszédi, munkahelyi nem zárhatjuk ki más emberek jelenlétét, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban vagyunk másokkal és hogy milyen emberek vesznek körül minket.

A legfontosabb emberi kapcsolatunk egyike szerintem a szerelmi kapcsolat.

Ha rákeresünk a google-ben a szerelem vagy a love szóra, akkor sokkal több találatot fogunk kapni, mint a háború vagy a pénz szavakra (és ezek angol megfelelőire). Vajon miért van ez? Hát nem azért mert ez a legfontosabb kapcsolatunk az életben? Hát nem  a szerelemről és a szeretetről szól minden?

Ha ennyire fontos a számunkra, akkor meg miért állunk a boldogságunk elé? Miért gördítünk saját magunk elé akadályokat?- Talán félünk attól, hogy megtaláljuk a valódi boldogságot?

Mi emberek, férfiak és nők egyaránt keresztbe teszünk magunknak például azzal, hogy benne maradunk olyan kapcsolatokban, melyek méltatlanok hozzánk. Nem látjuk a jeleket, vagy nem akarjuk látni őket. Későn jár haza, hazudozik, ismeretlen számok a telefonban?  ÓÓ biztos félreértem, biztos csak a rosszat akarom látni, inkább meg sem kérdezem mi a probléma, mert csak a veszekedés lesz belőle. - Ti éreztetek már hasonlót?

Én vallom, hogyha jó a szerelmi életünk, akkor az életünk többi területe is rendben van, rendbe fog jönni vagy legalább rózsaszínesebben fogjuk látni a világot, így könnyebbé válik a mindennapi robot.

Tegyük a szívünkre a kezünket. Hány ember mondhatja el magáról azt, hogy valóban azzal él, azzal házasodott akivel lennie kéne. Nincs túl sok megalkuvás a kapcsolatainkban? Ha rossz a párkapcsolatunk, de még mindig szeretjük egymást, akkor nem lehetne megjavítani? Egy-egy komolyabb beszélgetéssel, több együtttöltött idővel nem lehetne-e a csillagokat visszavarázsolni párunk és saját magunk szemébe?